A mese címe: Hegyikecske szerencsét próbál -(a kép az én művem :D ki másé...képeslap,dobókockagyűjtés,kulcstartó és hülyeség)

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy kecske. Egyszerű,sima,átlagos kecske volt,addig a percig míg nem akart változtatni patkós kis testén.  Elhatározta,hogy megnézi kecsketársait egy másik messzi legelőn. Sokat morfondírozott,sokat járt-kelt a csordájával,de mégsem találta a helyét. Egy szép napon sok álmatlan éjszaka után nyakába vette a világot és útra kelt a nagy messzi legelőre,ahol talán még máshogy is mekegnek a társai. Nagyon félt...de nagyon magabiztosnak mutatta magát a barátainak és a családjának.
De,egyet tudott: Azt,hogy mivel szeretne foglalkozni,ugyanis rettentően szerette a kis borjakat. Ezért nem félt tovább annyira.
Amikor kiért,nagy hatalmas hegyek tárultak elé,alig győzött betelni a látvánnyal,úgy érezte semmi problémája nem akadhat ezen a világon. Aztán telt múlt az idő,új patásokat ismert meg a legelőn,rendjén is van ez,ahogy minden mesében. 
Aztán megint kezdett telni-múlni az idő és iszonyatosan elkezdtek neki hiányozni az otthoni cimborák,család és egy élhető legelő. De a mi kecskénk idővel elkezdett beilleszkedni,ugyanolyan szarvat kezdett el viselni,mint a többiek,ugyanúgy bégetett,mint a többiek és próbált beilleszkedni. Tudjátok olyan félhold formájú,ferdén hátrafelé hajló kis szarvacskát...
De valamiért még ez sem volt elég neki,vagy igen telhetetlen vagy még gyenge patákon áll az új környezetében. Igyekszik minden tőle telhetőt megtenni,hogy igen is jól érezze magát. Ne ijedjetek meg minden rendben ezzel a kis félig borjú,félig felnőtt jószággal,de néha az ő lelkét is próbára teszik a kinti megpróbáltatások. De nem adja fel,mert  négy lábon áll a földön,nem kettőn,mint az emberek. Továbbá a nagy igazság az,hogy sajnos itt van az a káposzta,-még ha néha ki is készíti a gyomrát,amiért itt akar maradni!!
Otthonában sokaknak megadatik az,hogy rendes otthont építsen,szarvat tudjanak összekoccintani a cimborákkal,borjakat neveljen és normális káposzta adaggal növelhesse kis birtokát. De a mi kecskénknek ezért igencsak bandukolnia kellett.
Teljesen jól érezte magát,addig a percig,amíg nem kezdték el az ő kis hivatalos csordájában a munkáját kritizálni. Nem tartotta a fenekét soha senki szájához,ezért el is várta viszont a jó modort.Néha meg is kapja meg nem is. Alkalomadtán néha összeakasztotta a szarvát más kecsketársával is. Sokáig hallgatott,gondolkodott,mit kellene tennie,hogy a helyzet megváltozzon. 
-De még új vagyok! Hogyan mondhatnék én bármit is?!-gondolta a kecske.
Aztán egy szép napon elhatározta magát egy kedves hasonszőrű kecsketársával(ugyanis egyforma nyelvet mekegnek ezzel a jószággal),hogy nem fogja tovább hagyni magát.
Egyik este a kecskénk a Holdra nézett,a Hold megsúgta neki,mit kellene tennie,hogy igenis álljon ki magáért és ne mindig magával takarózzon,hogy:
-De én akkor is...,de én akkor sem...!
Amikor megnyugtatta a Hold,hogy minden rendben lesz és minden menni fog tovább,elment csak úgy a semmibe vágtatni,legelni majd jól kikérődzte magát,de úgy,hogy messze hallható sajátos röfögést váltott ki magából ez a jó érzés,amit ez az élvezet nyújtott neki!Elment tehát,hogy kiszellőztesse a fejét és legyen ideje újratervezni a dolgokat,immáron nyugodtan. 
 Sikerült. Másnap üdén,friss kihempergett bundával állt a problémái elé,hozzáteszem,nagyon félt ám ettől. Aztán a hivatalos problémamegoldás előtt,szájába vett egy jó nagy fűszálat odafelé menet és felkészült. Jó büdös fűszál lehetett,mert utána még maga is érezte a hatását.
Amikor elkezdte a problémáit,sérelmeit mekegni a másik nősténynek,megkönnyebbült és egy megbánó szempillantást kapott és egy bocsánatkérést. Nagyon örült magának,nagyon jól esett neki,de tudta nem tart tovább,mint 7 átaludt holdnézegetős éjszaka.
De időt nyert magának! Boldog volt.
Azóta teszi a dolgát a hivatalban...a hivatalban,de nem a polgármesteri hivatalban...
nem tudom mit akartam mesélni nektek. :D 
Na tehát a hivatalban,nagyon szereti a borjakat,nagyon hálásak a bakszülők és a nőstény anyukáik is. Néha adódnak kellemetlen helyzetek,hogy elbúcsúzáskor a mi kecskénknek minden jót kívánnak és sok szerencsét és még össze is szarvaznak egyet és a többi hivatali kecske meg csak grimaszol és patával mutogatnak rá. Emiatt a mi kecskénk iszonyatosan boldog és szereti ezt a bölcs mekegést,hogy: "Ha a hátam mögött beszélnek,jó pozícióba vannak ahhoz,hogy kinyalják a seggemet!!" :D
Aztán még néha ez a kis jószág rohadt káposzta módon el tud keseredni,hogy hiányzik neki az otthoni legelőről a kis bak pajtása is. A nagy bandukolás előtt megismerkedett egy nagyon kedves Bakkecskével. Ez a Bakkecske próbálja nap,mint nap felvidítani,erőt tölteni belé és szórakoztatni. De néha van úgy,hogy fordítva történnek a dolgok és akad olyan is,hogy ez a tülkösszarvú is elkenődik dolgokon. Még jó,hogy ne egyszerre borul el a homlokuk...
De nagyon hiányzik a közös legelészés és hangos röfögés! 
  A mai napon kitalálta a kis hegyikecske,hogy egy nyelvet beszélő cimborájával elmennek kirándulni,új helyet felfedezni. Olyannyira jól sikerült,hogy Ladis legelői után,akkora dombok voltak,hogy a hely adta lehetőségeket a mi kecskénk kihasználta és visszafelé beült egy kifúrt belsejű kődarabhoz hasonlító szerkezetbe(mert van már rá tagsági levele) és szépen visszaszállította a hegyeken keresztül a kis legelőjére. Azok a dombok még ismeretlenek voltak számára és nem bírta a patája a gyűrődést! Lefelé menet a patáit csak húzta a lejtő,könnyű volt,röfögött is nagy szájtátva,milyen klassz élményben volt része,de nem gondolt arra,hogy vissza is kell majd menni...
Ha nem hiszed járj utána :D Finiss.
  Lassan zárom szavaim,mert a álmos lettem,de ígérem folytatni fogom.
Egy két képet azért mellékelek a mai napról,mert sokan piszkáljátok a Hegyikecskét,hogy nem hallat magáról.
KÉPEK ITT:< Kattints ide>
:D (ezek múltkori képek)
Mostani képek:  <ITT>





 Schönjoch: (kép Lacitól) ;)

Zárásul következzék egy kedvencem Laár András verseiből: :D:D Hogyha birka lennák

Hogyha birka lennák,
Ennák birkatápot,
Birkaólnak néznám
A büdös világot.

Csatakos hátsómet
Nem takarné gatya,
Fejembe’ kuksolne
Egy hülye birka agya.

Csipás kis szememmal
Ide-oda néznák,
Ványadt kis hangommel
Egyre csak bégetnák,
Azt bégetnám egyre: BE-BE BE-BE BE-BE!
Értelme nem volna,
De legalább rímelne.