Egy igaz történet. Egy napon a fiú kérdezi az apját: Apa lefutod a marathont velem? Az apa válasza igen, s az első marathont lefutották együtt.Egy másik napon a fiú kérdezte az apját: Lefutod velem újra a marathont? Az apa válasza megint igen, s lefutották együtt újra a marathont. Majd egy napon újra kérdezi az apját: Apa, lefutod velem az Ironmant? / Ironman a legnehezebb verseny, 4km úszás, 180km kerékpározás, 43km futás / Az apa válasza megint igen!
 

Bővebb cikk itt található: ironman
 (lehet ismeritek,nem mostani dolog,de én most akadtam rá és eszembe jutott a film is,amit nem tudok megunni: amiben az volt,hogy a "borsó meg a héja" :) Na mi is volt ez?

Csak egy két saját gondolat:
Ide tettem,mert ez is én vagyok...Pető Intézet,egykori álmom eszembe jutott,sosem fogok lemondani róla,de tudom,hogy már nem valósul meg. De,ilyenkor mindig adok magamnak időt,hogy elgondolkodhassak,hogy igen van erő,kitartás,önzetlen szeretet a világon. Nem vagyok semmilyen vallás fanatikus,semmi nem vagyok. De ha őszintén a szívemre teszem a kezem és átgondolom(általánosságban),hogy mi mindenért képesek vagyunk nyavalyogni(többek között én is): elfáradtam,fáj a fejem,cseszegetnek a munkában,lekéstem a vonatot,elmúlt egy szerelem...stb. (mert ugye még sorolhatnánk)

Az én tisztelet könnyeim megkapták!!

(Abszolút nincs rossz kedvem,ezt Gizinek üzenem például,mert aggódik. :) De az ilyen történeteket mindig kicsit megbabusgatom. Én ilyen hülye vagyok,tudod?! ;)